Szent Efrém Férfikar: Beneicamus

A programban négy szakrális mű szerepel: Liszt Ferenc Szent Szaniszló c. oratóriumából való a 129. zsoltár (De profundis –
A mélységekből kiáltok hozzád…), amely a magyar géniusznak a nagy lengyel szentről szóló időskori művének részlete. Krzysztof Penderecki középkori dallamon nyugvó Benedicamus Domino (Mondjunk áldást az Úrnak) c. zsoltár-motettája, valamint Romuald Twardowski két egyházi szláv nyelvű alkotása: a Miatyánk és a 134. zsoltár (Íme, most áldjátok az Urat, Ti az Úr minden szolgái) pedig a lengyel szakrális művészet remekei.

A lemezen szereplő öt profán kompozíció lengyel és magyar népzenei forrásból táplálkozik. Kodály Zoltán az egyik legis-mertebb magyar népi dallamot használta, valamint Ady Endre azonos című híres versét a Felszállott a páva c. férfikari művéhez (1937). Két évre rá jelent meg és lett világszerte népszerű a szintén e dallamra készült Páva-variációk c. szimfonikus műve.

A másik Kodály-mű a mester legnépszerűbb kórusműve, amelyet 36 nyelven énekelnek világszerte: a pihenőre térő fáradt vándor imája, az Esti dal. Witold Lutosławski 1951-ben befejezett 10 lengyel katonaének c., ritkán megszólaló, változatos, színes zeneiségű férfikari ciklusából hat népdalt hallhatunk.
Bartók Béla összesen hat férfikari művet komponált, ebből kettő hangzik el a Szent Efrém Férfikar előadásában: a Négy régi magyar népdal 1926-os verziója, valamint a XX. század egyik legzseniálisabb vokális kompozíciója, az 1936-ban megírt Elmúlt időkből c. háromtételes alkotás, amely megrázó kép a földműves ember életéről, szenvedéseiről és örömeiről.
Ez Bartók utolsó férfikarra írt műve.