Leírás
Archív felvételeink soron következő, 1980-ban készült darabján egy sövényfalvi lakodalomban a Kis-Küküllő vidék legkiemelkedőbb zenekara, az Ádámosi Banda muzsikál. Reméljük Fekete Antal e gyűjtése továbbra is a táncház-muzsikusok generációinak mutat majd példát.
Kozák József – hegedű
Kozák József – kontra
Csizmadia Illés – cimbalom
Hosszi István – nagybőgő
Ismeretlen – harmonika
A Kis-Küküllő vidéke
Az ádámosi zenészek szerepe
A Maros-Küküllő vegyes lakosságú falvak jellemzőek. Északon a mezőségi falvak, nyugaton a délre forduló Maros-völgy, illetve az erdélyi Érchegység, az ún. Móc-vidék határolja. Keleti határmezsgyéje a Marosvásárhely-Balasár-Segesvár országút vonala, amely azonban nem is igazán határolja el a marosszéki illetve székelyföldi táncdialektusoktól. Déli határvidékén nagy-küküllői és maros-völgyi magyar szorványok élnek.
Martin György szerint a Maros-Küküllő vidék egységes táncdialektust alkot, hiszen mind a román, mind a magyar dialektus olyan sajátos táncdialektusok, amelyek viszonylag sajátos egységet jelentenek és amelyek földrajzi határai egybevágnak. Az alaptípusok a táncdialektuson belül eltérnek ugyan, de a táncélet, a tánczene és a táncok kölcsönhatásai bizonyos összefonódást mutatnak.
Ez a legdélibb magyar táncdialketus, amely szinte máig megőrizte régies jegyeit. A régi táncstílus jegyei itt még különböző fejlődési fázisaikban figyelhetők meg a régióra jellemző egyes táncformákban. Példának okáért a ritka és sűrű pontozónak nemcsak férfi szóló formája maradt meg, de párosban is táncolják, és a verbunknak férfi, női, páros és menettánc alakjai is fennmaradtak. Csak e vidékre jellemző, hogy a székely verbunk a táncrend közepén foglal helyet. Az Erdélyben nem jellemző énekes vagy hangszeres leánykörtáncok pedig szinte csak itt találhatók meg.
A magyar és román nép táncban-zenében még egy faluközösségen belül is megőrizte kultúrájának sajátos jegyeit, és természetes módon, a közösen rendezett táncmulatságok alkalmával ugyanazon zenész muzsikájára táncolva tökéletesen megismerték egymás táncait és zenéjét.
A táncdialektuson belül a földrajzi elhelyezkedés ugyanakkor a különböző aldialektusokat is meghatározza. Általánosságban véve míg Alsó-Fehér megyére még a “magyaros”, addig a Kis-Küküllő vidékére már a “székelyes”, marosszékies vonások jellemzőek. Ugyanakkor a tánc- és zenekultúrában is megfigyelhetők azok a hatások, amelyeket egy-egy vidék tájilag is szorosan összetartozó, rokonsági és gazdasági kapcsolatokkal összefűződő falucsoportjai határoznak meg. Ugyanilyen fontos hatással bírnak a kulturális egységét meghatározó közös vásáros- és zenészközpontok.
A táncdialektus középső, keleti dialektusát a Vízmellék, a Kis-Küküllő vidéke, és annak mintegy 70 km-es alsó völgyszakaszának falusora Balázsfalvától Balavásárig, valamint egyetlen városa, Dicsőszentmárton képezi. Valaha ez utóbbi volt a környék egyik vásárosközpontja, és így a környék meghatározó gazdasági centruma is egyben. Ugyanakkor a Dicsőszentmárton környéki falvak (Sövényfalva, Ádámos, Magyarkirályfalva, Küküllődombó) tánczenei arculatát a kimagaslóan és széles körben muzsikáló ádámosi cigányzenészek határozták meg.
