Leírás
A Nagyvárosi bujdosók egy tematikus lemez, ahogyan manapság mondják: concept album. A dalokban, szövegekben és természetesen az előadásban is sok mindent felhasználtam abból, amit 25 év munkája során megtanultam a népi kultúrákról és azok mai használhatóságáról. Az általam ‘dalkísérő’ szövegeknek nevezett prózai mellékletek nem énekelhetők, viszont hol szorosan, hol lazán kötődnek a dalok gondolatvilágához. Kiegészítik azokat. Rólam és szeretteimről szólnak, no meg azokról, akiket soha nem lehet megszeretni. Emlékek a generációmról és a bujdosásról. Fölsejlenek bennük a gyerekkor, az iskola, a félelmek, az eszmélés meg a tűz, a zene és a vizek, a hagyomány tisztelete és a lázadás, tájak és népek, mesék és utazások, a mítosz és a hivatal, kötelesség és szerelem, az önrombolás és a kötelékek, otthon, haza, a szoknyák suhogása, sorsunk, a gyermek szeme, a könyvek szaga, a szabadság szárnyai, no meg a derű és jókedv, a bor és a tánc, Károli Gáspár és az utca nyelve. Persze mindvégig jelen van Luciferkó is. Azokat a bujdosókat, akiknek a legtöbbet köszönhetek, név szerint is megemlítem. Nekem ők nyújtottak mindig, még ma is biztos menedéket. Mindegyikük a művészetek és látomások birodalmán át vezetett engem is egyfajta tisztánlátás felé. Közülük ki versben, ki a muzsikában, ki a sivatagban, vagy a celluloid tekercsek, esetleg szögesdrótok mentén bujdosott. Vagy a színek olajos illatába, vagy a népköltészetbe, vagy a táncba, játékba menekült valami elől. Mindannyian városlakók voltak. Hiszem, hogy tébolyult bolyongása közben a tönkrement emberiséget ők és a hozzájuk hasonlók terelik folyton-folyvást a jó irányba. Örökkön, örökké.
