Leírás
Zenei örökségünk olyan gazdag, s olyan sokféle, hogy akaratlanul is felötlött bennem a gyümölcsös hasonlat. Az ember a gyümölcsöt ne hagyja kárba veszni! Azt se…
Meg aztán – tudom – magunk közt úgyis Vegyigyümi-ként fogjuk emlegetni, s ez mindig mosolyt fakaszt majd. Remélem. Legyen így!
Amiket most igyekeztünk eljátszani, gyümölcsök vegyesen szülőhelyüket, korukat, fajtájukat tekintve. Akad köztük, ami a mi kezünkben tán túlérett, fanyar, vagy amit idő előtt szakítottam le, s akad édesebb is. Itt ott érződik, ha valamelyik már ,,megindult”. De nem szégyen az. Felszedtük azt is, mert ami kívül nem olyan csillogó-villogó, belül érett csemege lehet az arra érdemesnek. Vagy jó lesz kifőzni. S végső esetben is hasznosul, a földön. Szóval nem bánom én, hogy nincs most több. Ami van, ne vesszen kárba!
Maga a hangszeres zenénk is ilyen volt. A szülőhelyén nem járt pusztítással, szemetet nem hagyott maga után – az örök élet része maradt a hangszereivel s a zenészek emlékével, földi maradványaival együtt. S épp múlandó részei váltak örök életűvé. A belőlük sarjadt gyümölcsöt meg kell becsülni.
K.G.
2024.
