Leírás
A művészet örökmozgató rugója a szerelem, férfi és nő kapcsolata. Így van ez az idők kezdete óta, s így lesz, míg világ a világ. Valaha, mikor a versek még dallammal együtt léteztek, énekben terjedvén, a költők maguk adták elő azokat. A hallgatók pedig, ha eszükbe vehették, netán le tudták írni, hovatovább: bírtak valamely hangszert s uram bocsá jó torkuk is vala – messzibb tájakra vivék. A legény ember pedig szerelemre gerjedvén, s égető tűzbe esvén, kapá magát, sebtibe leakasztá hangicsáló dobozát az szegről, s futott vala amaz egy legszebbhez, az kit ezer közül is kiválaszta, szíve csak ő érte dobogván, elzengedezni szerelmes énekit.
Vajha egyszer újra megtanulnánk, mi módon kell dalolva menni a lányos házhoz, virágokat szólván.
Dalok:
1. A kicsi pacsirta – kazak népdal nyomán írta Buda Ferenc
2. Egy szép táncot jókedvemből – Giorgio Maineiro, 1578. Vásárhelyi daloskönyv. XVII.
3. Ellopták szívemet – Kovács Ferenc melodáriuma, 1777 – 1801.
4. Ki nem kapott szeretőre – dallama Pálóczi Horváth Ádám szerint Veres Márton kézirata. XVIII.
5. Ritka kertben – Vietoris-codex
6. Ha ki akar látni – Balassa Bálint: Sokféle dologhoz hasonlítja magát és az szerelmet
7. Apolló és Dyana – XVIII. századi diákdal
8. Ó nagy kerek kék ég – Balassa Bálint: Ez az Júliáról szerzett énekeknek az vége
9. Magos kősziklának – Vásárhelyi daloskönyv
10. Olyan vótam, mint egy rózsa – Görbepataka, Gyimes
11. Menyecske, menyecske – Jávárdipataka, Gyimes
Előadók:
Buda Ádám: ének, koboz, lant, gitár, tekerőlantok, bőgő, furulyák, ritmushangszerek
Herczeg László: nagydob (2), tekerőlant (9)
Vértes Kornél: hegedű (5,7,12)
