Borbély Mihály Quartet:Meselia Hill 3500.-Ft helyett 2500.-Ft

Meseliá-nak egy kis hegyet hívnak, a szülőfalum (ma már város), Pomáz határában. A név szerb eredetű, pontos jelentése homályba vész, a magyarok gyakran „mesélő hegyként” emlegetik.
Gyermekkorom egyik kedves helyének meséi olyan emberekről szólnak, akik évszázadok óta együtt élnek, dolgoznak, harcolnak, örömüket-bánatukat megosztják egymással – magyarok, szerbek, németek, szlovákok, zsidók és cigányok. Cseppben a tenger: ez a hegy számomra önmagán túlmutató szimbólum. Ha dallammá válik, akkor a magyar jelleg dominál benne, az említett népek felhangjaival, sok improvizációval, mint ahogy a pomáziaknak is gyakran kellett pillanatok alatt cselekedniük, ha életben akartak maradni, hiszen a háborúkkal, hódoltsággal, forradalmakkal és természeti katasztrófákkal teli évszázadok során, amelyek ezt a fővároshoz közeli kis közép-európai olvasztótégelyt sújtották, bizony szükség volt a találékonyságra. Ez az oka annak, hogy a Meselia olyan zenévé vált bennem, amely a körülötte élő emberek különbözőségét és azonosságát is tükrözi, amelyet megtölt az itt élők öröme, bánata, félelme, melankóliája. Az egykor szemben lakó öreg néni zenéje ez, aki a szlovák fuvarosokkal tótul trécselt, a svábokkal svábul, de akkor sem jött zavarba, amikor a cigányok a saját nyelvükön szóltak hozzá. Közép-Kelet-Európa zenéje ez, s elsősorban persze Magyarországé, ahol számtalan kultúra találkozott és olvadt eggyé a századok során. Ugyanakkor jazz is, hisz részben improvizatív, igen nyitott, és kétségkívül magán viseli az eredeti afro-amerikai zene jellegzetességeit, ha olykor erősebbnek is érezzük a Kárpát-medence vagy Bartók zenéjének hatását.
Nem véletlen, hogy a legendás amerikai jazzfuvolista, Herbie Mann, nem sokkal a halála előtt Magyarországra jött. Nagyon különleges helynek látta hazánkat – az ő gyökerei is ide vezettek –, s úgy gondolta, hogy a szlovák, román, szerb, horvát és más zenei áramlatok itt találkoztak, gazdagították egymást és a magyar kultúrát. Az volt a meggyőződése, hogy zeneileg valami hasonló történik itt, mint Latin-Amerikában az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején, amikor a jazz bekerült a térség olvasztótégelyébe, s ezzel együtt a műfaj is vérfrissítést kapott a latin zenétől. Szeretném hinni, hogy igaza volt, s hogy a Meselia album is egy kis lépés ezen az úton.
Az idehaza Borbély Műhely néven négy esztendeje működő zenekar megalakításakor a fülemben régóta csengő, s másik együttesem, a Quartet B hangjától lényegesen eltérő hangzást követve alakítottam zongorás kvartettet, s választottam társakat.
Létfontosságúnak tartottam, hogy a dobos Baló István legyen, aki gyakorlatilag átírta a dob nyelvét arra a zenére, amely a népzene és a modern jazz határvonalán helyezkedik el, arra tehát, amit mi játszunk. Karizmatikus egyéniség, és ez meghatározza a játékát is. Valahányszor együtt muzsikálunk, érzem, hogy mi vagyunk a zenekar két meghatározó pólusa.
A tehetséges, fiatal bőgős, Horváth Balázs évek óta társam. Hihetetlenül rugalmas muzsikus, aki állandóan fejlődik. Örömmel vállalta a kihívást, hogy Balóval játsszon, és mára kialakult összeszokottságuk jelenti számomra a zenekar „Kelet-Európa groove”-ját.
Cseke Gábor szokatlan választásnak tűnhet, hiszen mainstream zongoristaként lett (el)ismert. Tudtam, hogy kiváló zenész, és kíváncsi voltam, hogy nagyszerű elődei (Nagy János, aki saját projektjeire akart koncentrálni, és a neves bostoni New England Conservatoryba ösztöndíjat nyert Szabó Dániel) után képes-e megfelelni ennek a kihívásnak. Úgy érzem, remekül sikerült neki. A felvétel idején mondta: „egy új világ nyílt meg előttem”.
Ami a vendégmuzsikusokat illeti, a cimbalmos Lukács Miklós zenei életünk egyik nagy felfedezése. Minden hangja kamarazenei igénnyel szólal meg, igazi élmény duetteket játszani vele (mondhatni: egy húron pendülünk). Különösen örülök azoknak a pillanatoknak, amikor a tárogató és a cimbalom, ez a két tipikus magyar hangszer találkozik a hagyományokból táplálkozó, mégis új szerepkörben.
Lantos Zoltán, a kiváló hegedűs, aki főleg az indiai zenében való jártasságáról és improvizációiról ismert, örömmel csatlakozott. Igen sokoldalú muzsikus, ezt bizonyítja, hogy a stúdióban mindössze ennyit mondtam neki: „ez Kelet-Európa és Bartók”, s ő azt játszotta, amit megálmodtam.
Hálával tartozom mindannyiuknak odaadó közreműködésükért, valamint a pomáziaknak, s azoknak az egyszerű embereknek, népzenészeknek, akiket valaha is szerencsém volt hallani, s akiktől nagyon sokat tanultam, továbbá Bartók Bélának, Ráduly Mihálynak, Nagy Jánosnak, Szabó Dánielnek és Kölcsényi Attilának hiszen ők tették lehetővé, hogy ez a zene létrejöjjön.
Borbély Mihály
lejegyezte: Pallai Péter