Leírás
Hell István
Háromszáz év cigányul – Bari Károly: Régi cigány szótárak és folklórszövegek
Régi cigány szótárak és folklórszövegek címmel lenyűgözően unikális és mindeddig fájdalmasan hiányzó szöveggyűjteményt szerkesztett Bari Károly költő, folklorista, cigányságkutató, a magyar és romani nyelvű cigány népköltészet gyűjtője, fordítója és legjobb ismerője. A háromkötetes – részletes bevezető tanulmánnyal és bőséges eligazító jegyzetanyaggal, gazdag irodalomjegyzékkel ellátott – olvasókönyvet a Hagyományok Háza adta ki (kiadói szerkesztő: Daróczi Ágnes).
A gyűjteményben az 1700-as évektől a 20. századig megjelent cigány szövegek olvashatók: szójegyzékek, szótárak, gyűjtött népköltési anyagok – dalok, balladák, mesék, közmondások, találós kérdések –, amelyek a legnagyobb magyarországi etnikai kisebbség nyelvének (nyelveinek, romani dialektusainak) a múltját és változásait dokumentálják, nagyjából a történelmi Magyarország, valamint Erdély különböző vidékeiről, időben és térben változatos helyekről. Mindez azért is – ahogy mondani szokás – „hiánypótló”, mert az itt idézett források rendkívül nehezen fellelhetők, így mind a romológiai szakemberképzésben, mind a közoktatásnak és a közművelődésnek a cigány kultúrát érintő területein jóformán hasznosíthatatlanok.
„Sokszor felmerül negatív vélemény a kifejezéskészlet hiányosságairól, hogy a cigány nyelv mindössze 1200 szón alapszik” – írja Bari a könyv bevezetőjében a „cigányellenes cigányságkutatót” Vekerdi Józsefet szó szerint is idézve. – „Főleg azok emlegetik a nyelvi barriert, akik sohasem végeztek ez irányú terepmunkát. […] 1990-ben jelent meg Le v?šeski d?j című könyvem [a népmesegyűjtemény magyar fordításban Az erdő anyja címet kapott – H.I.], amelynek előszavában 1972-től folytatott szógyűjtésemről is hírt adtam. Addig kb. 33 ezer cigány szót jegyeztem föl, és 2005-re, amikor rossz egészségi állapotom miatt abbahagytam a utazással járó gyűjtést, ez a szómennyiség kb. 40 ezerre bővült, a mindennapi életet, jelenségeket, környezetet, családot, rokonságot, hiedelmeket, szokásokat stb. megnevező szavakkal, magyarországi, erdélyi és romániai cigány nyelvekből, 15 dialektusból, két ország telepeiről, ahol megfordultam.”
Érdemes megjegyezni, hogy Bari művének jelentősége nemcsak a cigány dialektusok (és azok többé-kevésbé tudományos vagy legalább hírlapi szintű percepciója) három évszázados történetének és összehasonlításának rögzítésében van, hanem azokban az invenciózus értékelésekben, műfajelméleti, a hiedelemvilágra vonatkozó, életmódbeli és egyéb kommentárokban is, amelyekkel a szerkesztői bevezetőben, a lapalji és szövegközi jegyzetekben történelmi, művelődéstörténeti, esetenként politikai kontextusba helyezi a szövegeket. „…szeretném leszögezni, hogy európai értelemben vett cigány történelem gyakorlatilag nem létezik, a cigányok történelme még megírásra vár” – írja egy helyütt. – „A letűnt korok cigányokra vonatkozó adatainak felkutatása, az előkerültek pontosítása, ezek összefüggő láncolattá, ’történelemmé’ formálása sürgető feladat.”
Vistai Farkas Mihály 1797-es vagy 1798-as cigány–magyar szótára, Szmodiss János „Szótár magyarból czigán” és „Szótár czigánból magyar”(1826 vagy 1827) című szószedetei, Horváth Rudolf és Sztanykowszky Tibor szótárai a 20. század elejéről, illetve Csenki Sándor Kis cigány–magyar szótára (1934–35) máshol, mint ebben a könyvben, nem vagy csak nehezen hozzáférhetők. A második kötet több mint negyedfélszáz oldalon verses népköltészeti anyagot – népdalokat és balladákat – tartalmaz eredetiben és fordításban, a harmadik pedig prózai népköltést, elsősorban mondákat és meséket. A három kötet együttes terjedelme 1071 lap.
Hatalmas, tudományos igényében és ambícióiban is dicséretes tettet vitt végbe a nyilvánosság előtt ritkán megjelenő folklorista, nyelvész, gyűjtő és fordító, Bari Károly. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy a kinyomtatott anyag csak száraz művelődéstörténeti adalék egy mindeddig megíratlan cigány história, nyelv- és művelődéstörténet számára. A szerkesztő jegyzeteiben minduntalan felbukkan a magyarországi cigányság mai állapotának és társadalmi-politikai körülményeinek leírása is, az éppen a maguk tárgyilagosságában tragikus, esetenként véres és gyászos pillanatfelvételeivel, sajtóhíreivel. Mintha a hatalmas szöveganyag és az objektív megjegyzések mögött ott látnánk azt az érzékeny miskolci gimnazistát is, aki 17 éves korában feltűnést keltett Holtak arca fölé című verseskötetével, a bükkaranyosi cigány lelkek üzenetével.
