Apám éle­té­nek kró­ni­ká­ja

Leírás

Apám éle­té­nek kró­ni­ká­ja
Bar­tók Bé­lá­ról már éle­té­ben, majd ha­lá­la után fo­ko­zott mér­ték­ben sok élet­rajz, vissza­em­lé­ke­zés és le­írás je­lent meg. Ezek nagy ré­sze meg­le­he­tő­sen hi­á­nyos vagy egy­ol­da­lú volt, és sok rossz adat, té­ves kö­vet­kez­te­tés lá­tott nap­vi­lá­got.
Idő­sze­rű­nek lát­szott, hogy meg­je­len­jék egy tel­je­sebb össze­ál­lí­tás, amely rész­ben a meg­lé­vő for­rá­sok­ra, rész­ben a még élő ta­núk­ra tá­masz­kod­va Bar­tók élet­pá­lyá­já­nak hi­te­le­sebb ké­pét ad­ja. Az össze­gyűj­tött ada­tok nagy szá­ma le­he­tő­vé tet­te Bar­tók éle­té­nek va­ló­ban nap­ló-rész­le­tes­sé­gű le­írá­sát. Bar­tók össze­sen 23 561 na­pig élt, eb­ből az el­ső 18 év­re csak mint­egy 100 hi­te­les adat esik, hi­szen nagy­részt a szü­lői ház­ban élt, eb­ben az idő­szak­ban köz­na­pi éle­té­ből csak egy-egy je­len­tős ese­mény emel­ke­dik ki. Mind­azo­nál­tal eb­ben a kor­szak­ban is pon­to­san nyo­mon kö­vet­he­tők Bar­tók tar­tóz­ko­dá­si he­lyei, csa­lá­di kö­rül­mé­nyei, is­ko­lai ta­nul­má­nyai, em­be­ri és ze­nei fej­lő­dé­se. – Fel­nőtt kor­sza­ká­nak 17 000 nap­já­ról vi­szont kö­zel 4700 ada­tot si­ke­rült össze­gyűj­te­ni, va­gyis 3-4 na­pos idő­kö­zök­kel kö­vet­het­jük élet­út­ját, úgy­szól­ván nem ma­radt fe­hér folt éle­té­ben.
A for­rá­sok leg­na­gyobb ré­sze Bar­tók­nak és csa­lád­tag­ja­i­nak le­ve­le­zé­se. Ma­gá­tól Bar­tók­tól több mint 2000 le­vél ada­ta­it hasz­nál­tam fel, az elő­ször ez év­ben meg­je­le­nő csa­lá­di le­ve­le­ken kí­vül ter­mé­sze­te­sen nyom­ta­tás­ban (el­ső­sor­ban dr. Demény Já­nos mun­ká­já­nak ered­mé­nye­ként) már köz­zé­tett, ide­ge­nek­nek szó­ló le­ve­lek anya­gát is. A le­ve­lek tel­jes szö­ve­gé­nek köz­lé­se nem en­nek a könyv­nek a fel­ada­ta. Az ese­mé­nyek szá­raz le­írá­sát oly­kor in­kább ki­vo­na­tos Bar­tók-idé­ze­tek­kel he­lyet­te­sí­tet­tem. Sok le­vél­nek vi­szont – jo­gi okok­ból – csak kel­te­zé­se és cím­zett­je sze­re­pel, a tel­jes­ség és a to­váb­bi ku­ta­tá­sok ér­de­ké­ben még­is cél­sze­rű­nek tar­tot­tam ezek jel­zé­sét is. Ta­núi ezek az ada­tok Bar­tók hi­he­tet­len mun­ka­bí­rá­sá­nak is: szer­te­ága­zó alap­ve­tő mun­ká­ja mel­lett né­ha na­pi 5-6 le­ve­let is meg­írt, ma­gán­órá­kat adott, lá­to­ga­tá­so­kat tett. Bar­tók csa­lád­tag­jai kö­zül el­ső­sor­ban édes­any­já­nak mint­egy 1000, de a töb­bi csa­lád­tag­ok­nak is több száz le­ve­lé­ből idéz­tem Bar­tók­ra vo­nat­ko­zó lé­nye­ges ada­to­kat; a Bar­tók­nak szó­ló ide­gen vá­lasz­le­ve­lek­re vi­szont csak ma­gya­rá­zat szük­sé­ges­sé­ge ese­tén tá­masz­kod­tam.
Bar­tók ál­ta­lá­ban min­den írást és do­ku­men­tu­mot el­tett, és ezek je­len­tős ré­sze a két há­bo­rú pusz­tí­tá­sai el­le­né­re meg­ma­radt. Így az is­ko­lai bi­zo­nyít­vá­nyok, ka­to­nai ira­tok, ki­ne­ve­zé­sek és meg­bí­zá­sok, vas­úti je­gyek és szál­lo­da­szám­lák, adó­ívek és hang­ver­seny­mű­so­rok alap­ján kü­lön-kü­lön ta­lán je­len­ték­te­len, de tel­jes­sé­gük­ben még­is fon­tos na­pi ese­mé­nye­ket is rög­zít­het­tem. Az ut­cák, lak­cí­mek, hang­ver­seny­ter­mek, szál­lo­da­ne­vek, ik­ta­tó­szám­ok stb. pon­tos meg­je­lö­lé­sé­re azért tö­re­ked­tem, hogy ha „Bar­tók nyo­má­ban” bár­ki bár­mi­kor fel akar­ja ke­res­ni eze­ket, könnyebb dol­ga le­gyen. Köz­löm Bar­tók be­vá­sár­lá­sa­i­nak, fi­ze­té­se­i­nek és tisz­te­let­dí­ja­i­nak fenn­ma­radt szám­sze­rű ada­ta­it is, mert ez jel­lem­ző min­den­ko­ri anya­gi hely­ze­té­re.
A for­rá­sok hi­bás ada­ta­i­ra ese­ten­ként uta­lok, de itt is meg­em­lí­tem a lé­nye­ge­se­ket. Az ok­má­nyok­ban (pl. Bar­tók ka­to­nai ira­ta­i­ban, édes­any­ja szü­le­té­si bi­zo­nyít­vá­nyá­ban stb.) té­ves dá­tu­mok sze­re­pel­nek; a vas­úti és pos­ta­bé­lyeg­zők né­ha más nap­ról szól­nak; a kü­lön­bö­ző élet­raj­zi ki­ad­vány­ok­ban meg­je­lent le­ve­lek és kü­lö­nö­sen a hang­ver­se­nyek kel­te­zé­se vagy más ada­ta gyak­ran té­ves. A csa­lá­di le­ve­lek­ben Bar­tók édes­any­ja is több­ször fél­re­ér­tett ha­tár­idő­ket, ne­ve­ket, ma­ga Bar­tók is igen sok­szor írt rossz kel­te­zést, cí­met vagy dá­tu­mot (sze­re­pel írá­sa­i­ban jú­ni­us 31. és szep­tem­ber 31. is), és so­ro­za­to­san vál­toz­tat­ta meg ko­ráb­ban biz­tos­nak lát­szó prog­ram­ját. A leg­több hi­ba a hang­ver­seny­mű­so­rok­ban van, el­ső­sor­ban a mű­vek meg­ne­ve­zé­sé­ben. Bar­tók mint­egy 646 al­ka­lom­mal sze­re­pelt nyil­vá­no­san. Ugyan­azo­kat a mű­ve­ket több­ször is ját­szot­ta, de cí­mü­ket gyak­ran ma­ga is kü­lön­bö­ző­kép­pen ad­ta meg; a kül­föl­di sze­rep­lé­sek­nél a pon­tat­lan for­dí­tá­sok vagy fél­re­ér­té­sek to­váb­bi bi­zony­ta­lan­sá­got okoz­tak. A mű­so­rok rész­le­te­zé­sé­ben igye­kez­tünk a meg­szo­kott cí­me­ket meg­ad­ni, bi­zony­ta­lan eset­ben meg­tart­va a mű­so­ron sze­rep­lő meg­ne­ve­zést. Bar­tók már 1903. áp­ri­lis 1-én ír­ta édes­any­já­nak, hogy a ze­nei he­lyes­írás sok­szor­ta ne­he­zebb bár­mely ál­ta­la is­mert nyelv he­lyes­írá­sá­nál.
Bár nem tar­to­zott Bar­tók sze­mé­lyes te­vé­keny­sé­gé­hez, Bar­tók-mű­vek je­len­té­ke­nyebb bel- és kül­föl­di elő­adá­sa­i­nak meg­em­lí­té­se még­is szük­sé­ges­nek lát­szott ak­kor is, ha Bar­tók sze­mé­lye­sen nem vett részt raj­tuk, mert se­gít­sé­gük­kel nyo­mon kö­vet­he­tő nép­sze­rű­ség­ének fo­ko­za­tos nö­ve­ke­dé­se. Bar­tók iro­dal­mi te­vé­keny­sé­gé­ről, cik­ke­i­ről és vi­ta­ira­ta­i­ról csak az egyes uta­lá­sok kap­csán em­lé­ke­zünk meg, mert meg­je­le­né­sük idő­pont­ja ál­ta­lá­ban tel­je­sen el­tért meg­írá­su­ké­tól, így a na­pok so­ro­za­tá­ba nem il­le­nek be­le.
Bar­tók nem ve­ze­tett nap­lót vagy ál­ta­lá­ban rend­sze­res fel­jegy­zé­se­ket. Rit­ka ki­vé­tel 1934 őszén meg­kez­dett Tu­do­má­nyos Aka­dé­mi­ai mun­ká­ja so­rán – el­ső­sor­ban az Aka­dé­mia kí­ván­sá­gá­ra – ve­ze­tett mun­ka­nap­ló­ja, mely­nek má­so­la­tát dr. Kerényi György – Bar­tók ak­ko­ri mun­ka­tár­sa – ren­del­ke­zé­sem­re bo­csá­tot­ta. Va­la­mennyi adat köz­lé­se fe­les­le­ges­nek lát­szott, de tá­jé­koz­ta­tá­sul az 1934/35-ös év­re ha­von­ta össze­fog­lal­tam az ott töl­tött időt, amely a töb­bi év mun­ka­be­osz­tá­sá­val nagy­já­ból azo­nos volt.
A leg­ke­vés­bé le­he­tett nap­ra pon­to­san Bar­tók élet­raj­zá­ba il­lesz­te­ni ép­pen két leg­fon­to­sabb te­vé­keny­sé­gét: a ze­ne­szer­zést és a nép­dal­gyűj­tést. Az el­ső­nél a fo­lya­ma­tos­ság mi­att ke­vés na­pi ese­ményt le­he­tett rög­zí­te­ni, leg­fel­jebb a le­ve­lek né­hány uta­lá­sát. Egyes mű­ve­ken a be­fe­je­zés nap­ját Bar­tók meg­je­löl­te, ezek ter­mé­sze­te­sen be­ke­rül­tek az idő­rend­be. A nép­dal­gyűj­tés­nél az egyes utak kez­de­te és vé­ge több­nyi­re biz­tos­nak ve­he­tő, de a köz­ben­ső, az egyes köz­sé­gek­ben töl­tött idő bi­zony­ta­lan. A támlapokon csak a hó­nap (né­ha csak az év) sze­re­pel, és itt is akad nyil­ván­va­ló el­írás. Így en­nél a mun­ká­nál fő­leg az egyes uta­kon fel­ke­re­sett köz­sé­ge­ket, il­let­ve az adat­köz­lő szár­ma­zá­si he­lyét tün­tet­tük fel. Ahol vas­úti jegy, pos­ta­kül­de­mény vagy más biz­tos adat állt ren­del­ke­zé­sünk­re, ott ter­mé­sze­te­sen a pon­tos nap sze­re­pel.
A köz­igaz­ga­tá­si egy­sé­gek ne­vét – Bar­tók 1913. áp­ri­lis 24-én Ion Bianunak írt ja­vas­la­tá­nak is meg­fe­le­lő­en – el­ső­sor­ban a ko­ra­be­li hi­va­ta­los ma­gyar hely­meg­je­lö­lés­sel ír­tuk. A kül­föl­di hely­ség­ne­ve­ket az ak­kor köz­hasz­ná­la­tú ma­gyar írás­sal tün­tet­tük fel (Bécs, Lemberg, Ka­li­for­nia), ilyen­nek hi­á­nyá­ban a Bar­tók mű­kö­dé­sé­nek ide­jén volt hi­va­ta­los név­vel (Danzig, Königsberg, 1918 előtt Strassburg, 1933-ban Strasbourg), egyes he­lye­ken meg­je­löl­ve a ké­sőb­bi ne­vet is. A Bar­tók ál­tal hasz­nált és köny­vünk­ben is al­kal­ma­zott hely­ség­ne­vek ho­ni, ill. mai el­ne­ve­zé­sét – szög­le­tes zá­ró­jel­ben a fő­leg nép­dal­gyűj­tés köz­ben em­lí­tett he­lyi né­pi­es el­ne­ve­zés­sel egye­tem­ben – a Hely­ség­ne­vek azo­no­sí­tó jegy­zé­ké­ben ta­lál­ja meg az ol­va­só. A mű­vek fel­so­ro­lá­sá­nál a már jel­zett pon­tat­lan­sá­gok mi­att nem tud­tunk tel­jes ké­pet nyúj­ta­ni; ezen­kí­vül Bar­tók­nak több olyan sze­rep­lé­se is volt, mely­nek mű­so­rát még a saj­tó sem kö­zöl­te, de gyak­ran a kar­mes­ter és a köz­re­mű­kö­dők ne­vét sem em­lí­tet­ték meg.
Egy ilyen – fő­leg ada­tok­ra tá­masz­ko­dó – mű­ben az ol­va­só bi­zo­nyá­ra ma­xi­má­lis tár­gyi­la­gos­ság­ra szá­mít. Ezt meg­ne­he­zí­tet­te erős kö­tő­dé­sem a könyv­ben sze­rep­lők nagy ré­szé­hez, el­ső­sor­ban ma­gá­hoz Bar­tók Bé­lá­hoz. Mi­vel az ada­tok zö­me csa­lá­di ere­de­tű, és az élet ap­ró meg­nyil­vá­nu­lá­sa­i­ra vo­nat­ko­zik, sok ön­ma­gá­ban je­len­ték­te­len ese­ményt is meg­em­lí­tet­tem.
Ar­ra tö­re­ked­tem, hogy Bar­tó­kot mint em­bert mi­nél job­ban meg­is­mer­tes­sem, és a Bar­tók-ku­ta­tók to­váb­bi mun­ká­já­nak mi­nél biz­to­sabb ala­pot szol­gál­tas­sak.
Bu­da­pest, 1979. de­cem­ber
Ifj. Bar­tók Bé­la